Uszkár

Kialakulása

Az uszkár franciai eredetű. A kutatásokból az szűrhető le, hogy valószínűleg vadászkutyák és bozontos szőrű juhászkutyák keverékéből alakult ki. Franciaország az őshazája. Az eredetileg nagy termetű uszkárt vízből való apportírozásra és vadászatra tenyésztették ki, de voltak apróbb változatai is, ezek az európai nemesi családok kedvelt háziállataik lettek.

Az első olyan festmények és feljegyzések, amelyek a mai uszkárhoz nagyon hasonló kutyafajtát örökítenek meg, a 16. század elejéről származnak. Jellegzetes, oroszlánosra nyírt bundája az úszást tette könnyebbé, a meghagyott pomponok az érzékeny ízületeket védték a hidegtől. A fajta a 18. században már nem csupán vadászkutyaként, hanem ölebként is igen elterjedt volt. Szinte minden európai és amerikai cirkuszban felléptek vele, különféle mutatványokra volt képes. A mai uszkár a 19. század elejére már teljesen kialakult és ekkor támadt fel az emberek érdeklődése a fajtatiszta kutyák iránt is. Megszervezték az első kutyakiállításokat, létrejöttek az első klubegyesülések. Angliában önálló fajtaként 1876-ban ismerték el. A 20. század elején divatba jött a zsinóros szőrváltozat, amely gyakran a földig ért. Ezt a bundát nem volt könnyű karban tartani és amikor megjelentek az első nyírógépek, népszerűsége csökkenni kezdett.

Németországban az uszkár tenyésztésének alapjait a Deutsche Pudel Klub megalapításával tették le, 1896-ban Münchenben. A német "Pudel" szó a pocsolya (Pfudel, Pfütze) szóból ered, ugyancsak az angol "Poodle" (Puddle). Francia elnevezése "Caniche", kacsát (canard) jelent. A francia "Club des Amateurs de Caniche de Strasbourg" elnöknője javaslatot állított össze a standard-re vonatkozóan, amely az FCI (Nemzetközi Ebszövetség) közgyűlése elé került. A tagországok 1936-ban ellenvetés nélkül jóváhagyták, azóta az uszkár francia fajtának számít. Az eredeti standard különböző változtatásokkal és kiegészítésekkel bővült. A legfontosabbak: 1960 – modern nyírás elfogadása, 1966 – ezüst színű uszkár elismerése, 1977 – apricot színű uszkár elismerése, 1987 – toy méretű uszkár elfogadása. Legújabban pedig, 2007. április 18-án a vörös színű uszkár elismerése.

Mérete és színe

Az uszkár méretét tekintve lehet: ÓRIÁS (45–62 cm), KÖZÉP (35-45 cm), TÖRPE (28–35 cm) és TOY (28 cm alatt, 25 cm az ideális). Az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában csak három méretet különítenek el: STANDARD, MINIATURE és TOY. Az uszkár méretétől függetlenül élénk, kíváncsi, rendkívül tanulékony, egy igazi tehetség.

Hatféle színváltozatban – fekete, fehér, barna, ezüstszürke, apricot, vörös – jelenik meg a kiállításokon, de számos más színben is tenyésztik. Ezek a színek más formában vannak regisztrálva, egyes klubok kiállításain címeket is szerezhetnek. Az FCI egyelőre nem fogadja el őket: harlekin (fehér alapon fekete foltokkal), parti (fehér alapon egyéb színű foltos), black and tan (fekete-cservörös), phantom (tan mintázat más színekkel), továbbá kék, krém, café au lait, silver beige, sable (coboly) és brindle (csíkos). Népszerűségük egyre nő, ami cseppet sem meglepő, hiszen szemet gyönyörködtető látványban részesítik az embert.

Ápolása

A fajta egyik alapvető ismertetőjegye a dús, göndör szőrzet, melynek nyírását szakképzett kutyakozmetikusok vagy gyakorlott gazdik is elvégezhetik (kb. 6-8 hetente). A kutyakiállításokon csak előírt fazonban szerepelhetnek az uszkárok, ezek a következők: oroszlános, kontinentális, angol, modern, kölyök oroszlán, kölyök angol vagy skandináv (veterán). Kedvencként tartott kutyánk számára csak a képzelet szab határokat, de azért ne csináljunk udvari bolondot belőle. Minden uszkár tulajdonosnak tisztában kell lennie azzal, hogy kutyája csak akkor lesz ápolt és egészséges, ha naponta átfésüli, átkeféli a bundáját. Nem kell loncsos puliként a kozmetikushoz vinni, mert annak hosszú és fájdalmas bontogatás vagy kopasztás lehet a vége. Az uszkár szőrzete leggyakrabban göndör és gyapjas, de ritkán előfordul zsinóros változatban is. A zsinórok kialakulásához idő kell, s a tincseket folyamatosan ujjnyi vagy ceruza vastagságúra szét kell választani ("feltépni") a végétől a bőrig. Azonban vigyázni kell arra, nehogy fájdalmat, sérülést okozzunk. Aki erre szánja magát, érdeklődjön előtte puli tenyésztőknél.

A napi szőrápolás mellett vizsgáljuk át kutyánk egész testét, vannak-e benne élősködők, növényi maradványok (toklász!), nincs-e sérülése. Különösen figyeljünk oda a füleire, szemeire, végbélnyílására és nemi szervére. A fogait is megvizsgálhatjuk, van-e rajta fogkő, látható-e beszorult ételdarab, törés vagy egyéb szájsérülés. A tappancsok és a karmok állapotát is ellenőrizzük. Etetéskor érdemes az uszkár füleit összekötni, hogy ne lógjon az ételbe, különösen, ha nagyon hosszú szőre van. Ha koszos lesz uszkárunk egy esős napon, tappancsait megmoshatjuk, de elég csak megszárítani és fésüléskor szépen kipereg a piszok. A fürdetést nem kell túlzásba vinni, 6-8 hetente éppen elegendő, de kivételek mindig akadhatnak (például ürülékbe, elhullott állatba dörgölőzés). Télen vigyázzunk a sózott utakkal, kenjük be tappancsait védőkrémmel.

Alkalmazása

Manapság az uszkárt társállatként tartják, igazi családtag válik belőle. Az óriás uszkárt egyes országokban ismét alkalmazzák vadászkutyaként, egyes egyedek akár szarvasgomba-keresőnek vagy vakvezetőnek is beválnak. A kisebb változatokat még ma is gyakran használják cirkuszi mutatványokban, ez is azt bizonyítja, hogy szinte bármire betanítható. A kutyasportokban, így az agility-ben és a flyball-ban, illetve a trükkös elemekben gazdag dog dancing-ben is nagyszerű sikereket ér el.

Rabrador

A labrador retriever hihetetlen vízszeretete miatt terjedt el az a legenda, mely szerint az újfundlandi és a vidra keresztezéséből származik. Bár régóta létezik, csak az 1900-as évek elején ismerték el önálló fajtának. Őseit új-fundlandi halászok hozták magukkal Angliába, ahol céltudatos tenyésztőmunkával a világ egyik legkiválóbb vadászebét faragták belőle.

A retriever szó a retrouve szóból származik, jelentése: visszahozni, apportírozni. Ez a tulajdonság nagy előny. Ez egy veleszületett készség, a labradornak olyan könnyed a fogása, hogy akár egy tojást is elhoz anélkül, hogy eltörné, éppúgy, mint közeli rokona, a golden retriever. A labradornak rövidebb, tömöttebb a szőre, mint a goldennek, de mindkettőjük lételeme a víz.

Származás, tulajdonságok

Nevével ellentétben nem a Labrador-félszigetről származik, hanem Újfundlandról, ahol a jeges vízben a halászok segítője volt. Angliába 1820 körül vitték be Új-Fundlandból. Malesburg gróf látta őket a tengerben, ahogy a tengerészekkel a mély vízben halakat fogdostak. Tetszését megnyerte, s így került Angliába. 1887-ben kapta a labrador nevet, ekkor már Angliában mint vadászkutya aratott sikert. A századfordulón angol arisztokraták újfundlandikat egyéb retriever fajtákkal, pointerrel és szetterekkel kereszteztek, így a tenyésztés során az ősénél rövidebb szőrű és finomabb testfelépítésű egyedek alakultak ki. Hengeres testű, erős állat. Széles, kissé burkolt koponya, sötétbarna vagy ébenfekete szem, rövid, kemény szőr, a vidráéhoz hasonló, erős, zászlótlan farok jellemzi. Farkát úszás közben kormányzásra használja. Többnyire jeltelen fekete színű.

•             Marmagassága:
  • 54-56 cm (kan)
  • 52-54 cm (szuka)
•             Súlya: 25-38 kg.
•             Várható élettartam: 12-13 év.

Szőrzete rövidebb, tömörebb, mint golden retrieveré. Szőre színe: fekete, zsemle és barna színű. Az a lényeg, hogy sohasem lehet foltokkal, csakis egyszínű labradort fogadnak el. Egyszerűen megbabonázza az embereket a gyönyörű tekintetével, a két szép mogyoróbarna szemével, még az is beleszeret, aki eddig tudomást sem vett az ebekről. Könnyedén tartható fajta, de azért hétvégeként (legalább) neki is jár egy jó kiadós séta, nagyon szereti a kirándulásokat, hegymászásokat is. Ha kell, ott fekszik a gazdája mellett, de ha kell, akkor nagyon energikus is tud lenni. Vigyázni kell az etetéssel, nem kell túl sok ételt adni neki, mert könnyen elhízik. Középtermetű fajták közé tartozik. Imádja a családját, a gyerekeket is nagyon szereti, nem kell félteni tőlük, mert még a fül-farok ráncigálást is könnyen eltűri. Nagyon könnyedén tanul és elég magas az intelligenciája. Nem annyira jó házőrzőnek, hisz éveken keresztül azt tanították neki, hogy az erős állkapcsát ne használja – a vadászatokon nagyon ügyes és egy kis sebet sem ejt a vadon, szinte egy tojást is oda tudna a gazdájának vinni úgy, hogy nem lenne semmi baja sem. Érdemes kihasználni sokoldalúságát, mert ezt a fajtát szinte mindenre lehet használni. De az sem baj, ha egyszerűen csak kedvencként tartjuk. Fontos, hogy mindig kedvesen bánjunk vele, ugyanis érzékeny fajta. Ám imád az ember közelében maradni, ennek érdekében akár az ágyra is felmászik. Intelligens kutya, kevés tanítással is meg lehet tanítani neki alapokat, mint például az ül, fekszik, marad, stb. A labda visszahozása valamelyik labradornak magától értetődő, de van, amelyik maga szab labda-szabályokat: elrejti, elfut vele. A labradorról azt is tudni kell, hogy sok önálló "ötlete" van. Imádja az új szagokat, bármikor kész sétálni, kirándulni, és ha kert áll a rendelkezésére, ott is boldogan elvan. Két szőrrétege van, a második vízálló, ezért nem kell félteni a hideg víztől sem, persze hasa környékén ő is felfázhat, mint a többi kutya.Úszóhártyák találhatók lábujjai között, és vidrafarka van, amely segíti őt az úszásban. Tanulásban jelentősen motiválja egy-két falatka...egészséges fajta, ritkán pollenallergiája lehet, de csak tavasszal, és ez könnyen kezelhető, az állatorvos által felírt tablettával.

Ha házőrző kutyát akar, a labrador nem a legmegfelelőbb választás.

Dalmata

Eredete

Ősi horvát fajta, de tulajdonképpen már ókori egyiptomi reliefeken, domborműveken láthatóak dalmataszerű pöttyös kutyák. Ez a változat azonban a középkorban valószínűleg kiveszett, majd könnyebb, agárszerűbb típusa jutott el Európába. Több mint 4000 éves görög mozaikok dalmatára emlékeztető kutyákat ábrázolnak. Bár Dalmáciát jelölik meg származási helyének, meggyőző bizonyíték van arra, hogy India az őshazája, és innen kereskedők hozták be az ókori Görögország területére. A dalmata modern változatát az angol tenyésztők alakították ki, az első fajtaleírás is a szigetországból származik - 1850-ből.

Testfelépítése

A dalmata erős, vízszintes hátán jól kirajzolódik a marja. A lágyéka erős, enyhén ívelt,a hátsó testrésze izmos, lekerekített. Farka a tövénél vaskos, majd kihegyesedik, csaknem a csánkig ér, és a kutya enyhén felfelé görbítve tartja. Mellkasa nem túl széles, de mély és tágas. A feszes, izmos vállak mérsékelten ferdék, a könyökök közel vannak a testhez. Lábai egyenesek, hengeres csontúak, a térd erősen hajlott. Mancsai macskáéhoz hasonlóak, azaz kör alakúak, szorosan zárt, erős, íves lábujjakkal. A viszonylag hosszú és feszes nyak szépen ívelt. Viszonylag hosszú, lapos koponyával, amely a fülek között meglehetősen széles. A fej ránctalan. A stopp mérsékelt, az arcorri rész erős és hosszú – de soha nem csőrszerű –, az ajkak feszesek és összesimulók. A finom, vékony, közepes nagyságú fülek magasan tűzöttek,a fej mellett lógnak. Közepes nagyságú, távol ülő, kerek szemei értelmes és eleven tekintetűek, gyakran eltérő színűek. A szemek pereme feszes. A dalmata harapása ollószerű. Szőrzete rövid, merev, sűrű, sima és fényes. A dalmata kétféle színezetben ismert: májszínű, illetve fekete pettyes. Az alapszín mindkét esetben hófehér, s rajta 2–3 cm átmérőjű, élesen elhatárolódó pettyek láthatók. A pettyek ideális esetben nem fedhetik át egymást, és egyenletes eloszlásúnak kell lenniük. A végtagokon lévő pettyeknek valamivel kisebbnek kell lenniük a testen lévőknél. Az orr és a szem pereme a májszínű egyedeknél barna, a feketéknél fekete. A dalmata születéskor fehér színű, a foltjai csak később alakulnak ki. Meglehetősen érzékeny, vesebetegségekre öröklötten hajlamos fajta. Genetikailag süketségre hajlamos.^[1]

Jelleme

A dalmata jó kedélyű, barátságos és értelmes kutya. Társaságkedvelő, kiegyensúlyozott természete van, a gazdáját és családját nagyon szereti, és minden érdekli, ami körülöttük történik. Éber eb, mindig jelzi, ha valami nincs rendben. Nem érdemes arra számítani, hogy jó házőrző lesz, mert hiányzik belőle az agresszivitás. A dalmata nagyon szereti a társaságot, remekül kijön a gyerekekkel és más kutyákkal is. Rendszerint a macskákkal és egyéb háziállatokkal való együttélése sem okoz gondot, feltéve, hogy megfelelő volt a szocializációja. A látogatókkal szembeni magatartása a kutya egyéniségétől függ: vagy éberen,vagy vonakodóan viselkedik. Városi tartásra alkalmas luxusállat.

Méretei

Kan marmagassága: 56–61 cm
Szuka marmagassága: 54–59 cm
Testtömege: 24–32 kg Várható élettartam: 12 év

Megjegyzés

A dalmatát nem túl nehéz nevelni, de természetének van egy csökönyös oldala, amely főként akkor erősödik meg, ha túl sokat várnak tőle, vagy ha elveszíti érdeklődését a gyakorlatok iránt. Ha helyesen viselkedik, nagyon meg kell dicsérni – ezt esetleg jutalomfalatokkal is meg lehet erősíteni –, és a gyakorlatokat mindig variálni kell. Sem a túl szigorú, sem a túl engedékeny nevelés nem célravezető, az arany középutat kell megtalálni. Világszerte kedvelt családi kutya, de inkább a sportosabb családoknak ajánlható. Meg lehet próbálkozni a kutyás sportokban való részvételével, de úgy, hogy ne a versenyzés, hanem a kutya és a gazda szórakozása legyen a fő szempont.

Német Juhász

Eredete

Ahogy azt a neve is mutatja, a fajta Németországból származik. Az ónémet juhászkutyából és különböző pásztorkutyákból tenyésztették ki. Végleges, mai formáját az 1800-as évek körül érte el. Eredetileg a neve Deutscher Schäferhund.

A tenyésztők főleg a szépségre törekedtek, azt akarták elérni, hogy a juhászkutya leginkább hasonlítson a farkashoz. Ilyen kutyák főleg két helyen voltak találhatóak, ez a két tartomány Türingia és Württemberg. A német juhászkutya "atyja" Max von Stephanitz (1864-1936) lovaskapitány volt, aki szinte az életét tette fel a kutyákra. Egy kutyakiállításon látta meg a Hektor Linksrhein nevű kutyát, melyet átkeresztelt Horand von Grafrathra. 1899. április 22-én von Stephanitz és barátja, Arthur Meyer megalapították a "Verein für Deutsche Schäferhunde" [(SV) ~ Német Juhászkutya Egylet]. Három juhász, két gyártulajdonos, egy építész, egy polgármester, egy kocsmáros és egy bíró is csatlakozott hozzájuk mint társalapítók.

Általános megjelenése

A német juhászkutya egy középnagy és erős kutyafajta. Lehet hosszú- és rövid szőrű. Habár a fekete és a barna szín a leginkább meghatározó, a német juhászkutya számos színben és mintában előfordul, de ezek közül nem mindegyik elfogadott az FCI (Fédération Cynologique Internationale - Nemzetközi Kinológiai Szövetség) által. A két színpáros lehet fekete és vörösesbarna, fekete és vörös, fekete és barna, fekete és ezüst, fekete és krémszínű, fekete és sárgásbarna vagy ezüst és barna.

Intelligens, mozgékony, kiegyensúlyozott. Szinte mértéktelen a temperamentuma, ennek ellenére engedelmes, figyelmes, elfogulatlan, a feladatokat jókedvűen végzi. Kellemes társ a háznál, imádja a gyermekeket, barátságos a háziállatokhoz. Ideális munkakutya, nagyon nehéz helyettesíteni. A szépségideálokat kergető tenyésztőknek már von Stephanitz is azt válaszolta: "A juhászkutya munkakutya, és maradjon is munkakutya!"

„Vállald értem: tedd biztossá, hogy a juhászkutyám munkakutya maradjon, mert én az életemet tettem rá, hogy ezt a célt elérjem!”

Leírások

• Ügető típusú kutya, a lábait átlósan viszi, a mozgása térölelő. A hátsó lábaival tudjon legalább a test közepéig lépni, a mellső lábai ugyanolyan hosszúak legyenek.

• Marmagasság: kan: 62,5 cm., szuka: 57,5 cm., az eltérés mindkét nemnél legfeljebb +/- 2,5 cm. lehet.
• Fej: a testnagysággal arányos, a marmagasságnak körülbelül 40%-a, nem durva, de nem is túl finom. Az ajkak szárazak, feszesek, jól záródnak.
• Fogazat: legyen teljes, egészséges (42 fog, alul 22), ollós harapású.
• Fül: középnagy, álló (a kölykök mintegy 6 hónapig, néha tovább is lógatják, vagy befelé hajlítják a fülüket), csúcsban végződő, előre tekintő.
• Szem: középnagy, ferde metszésű, mandula formájú, értelmet sugárzó, elevenséget, magabiztosságot fejezzen ki. A szem színe harmonizáljon a kutya szőrzetével.

• Nyak: erősen izmolt, lebernyege nincs, a törzzsel nyugalmi állapotban mintegy 45 fokos szöget zár be, izgalmi állapotban felemelkedik, ügetés közben pedig leereszkedik.
• Törzs: a hossza a marmagasságnak mintegy a 110-117%-a. A mellkas mély, nem túl széles. A dongás - hordó alakú - mellkas a mozgást korlátozza, mert a könyök kifordul. A has mérsékelten felhúzódó, a hát és az ágyék fejlett, erős, a mar és a far között nem hosszú. A mar hosszú és magas. Az ágyék izmos, széles. A far hosszú és enyhén, körülbelül 23 fokban csapott.
• Farok: dús szőrzetű, legalább a csánkig ér, a kutya enyhén begörbítve hordja, izgalomban vagy mozgás közben felemeli, de a hátánál magasabbra a farok soha nem emelkedhet.
• Elülső végtagok:a lapocka erős, hosszú, ferde helyzetű (általában 45 fokos), a törzshöz laposan illeszkedik, a könyök nem kiálló. Az alkar egyenes, a lábközép feszes, nem meredek, nem is laza.
• Hátulsó végtagok: a combcsont és a lábszár oldalnézetben mintegy 120 fokot zár be, a comb erősen izmolt, a csánk - ugróízület - erős, feszes, a lábközép erős.

• Mancs: kerekded, rövid, jól zárt, a talppárna nagyon kemény, rugalmas, a karom rövid, erős, sötét színű. A farkaskörmöket a néhány napos kölyöknél már el kell távolítani.
• Színezet: leggyakoribb a fekete hát, cser barna alapszín fekete nyereggel vagy aranysárgától a szürkéig terjedő rajzolatokkal, egyszerű szürke (ordas), ordas alapszín világos vagy barna jegyekkel (angolszász nyelvterületen: sable),egyszínű fekete, ez utóbbi nagyon ritka, egyszínű fehér, ez főleg az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában gyakori.
• Szőrzet: sima, félhosszú szőrzet ("Stockhaar"): a fedőszőr durva, tömör, a szőrszálak szorosan simulóak. Sima, hosszú szőrzet ("Lang-stockhaar"):az egyenes szálak hosszabbak, ez a szőrzet az időjárással szemben nem olyan ellenálló, mint a félhosszú szőrzet. Hosszú szőrzet ("Langhaar"): aljszőrzet többnyire nincs, az időjárással szemben nem ellenálló, Magyarországon az ilyen szőrzetű kutya nem tenyészthető.
• Testsúly: szuka: 25-35, kan: 30-40 kg.

Ápolás

A német juhászkutya könnyen gondozható. Naponta egyszer egy vakaróval át kell húzni majd kikefélni a szőrzetét, szükség esetén az ujjra húzott gézzel kitisztítani a fülét. A szemváladékot papírzsebkendővel kell letörölni. A kutyát fürdetni általában nem kell, csak ha az állatorvos javasolja, vedlik vagy élősködőt kell kiirtani, illetve ha belefeküdt valamilyen bűzös dologba (egyes kutyák a saját szaguk elfedése céljából tesznek ilyet). A fogkő elkerülése érdekében marhacsontot vagy száraz kenyeret rágjon a kutya. Ha mégis van fogkő, azt akár körömmel is le lehet kaparni. A karmok egy sokat mozgó kutyánál kopnak, de ha szükséges, egy durva reszelővel le kell koptatni azokat. Ha a végbélmirigy - "bűzmirigy" - begyullad, a kutya "szánkázással" jelzi ezt. Az állatorvos megmutatja, hogyan kell kinyomni a bűzmirigyeket. Bármilyen probléma adódik, és a kutyatartó nem tudja megoldani, keresse fel az állatorvost, ne kezdje el önmaga gyógyítani a kutyát.

Eledel

A részletes leírás szakértelmet kíván. Amit minden kutyatartónak tudnia kell: a kutya életkorának, egészségi állapotának, mozgásának megfelelő minőségű és mennyiségű táplálékot kell adni, ebben az állatorvos segít. Mindig legyen friss víz a kutya előtt.

Nem adható a kutyának:

• nyers disznóhús,
• nyers baromfihús.
• vese (ez a szűrő szerv növényirtókat halmoz fel),
• füstölt, sózott vagy erősen fűszerezett hús.

A német juhászkutya betegségei

Minden kutyatartónak kötelessége ismerni a négylábú barátjára jellemző betegségeket, erre ott vannak a szakkönyvek, a tenyésztők, a kutyás ismerősök és mindenekelőtt az állatorvosok. A diagnosztizálás és a gyógyítás az állatorvos feladata. Az állatorvos oltja be a kutyákat az Oltási program alapján. A kölyök az első oltását még a tenyésztőnél kapja meg parvovírus szopornyica ellen, majd a kombinált oltás következik a 10-11. hétben, ennek ismétlése a 14., de inkább a 16. hétben. Ekkor kapja meg a veszettség elleni oltást is. A kutya évente kap emlékeztető oltást. A féregtelenítést a születést követő 14-16. napon kell elvégezni, majd a kölyök 8 hetes koráig hetente meg kell ismételni. A felnőtt kutya féregtelenítése évente 3 alkalommal történjék. Védekezni kell a kutyabolha és a tetű ellen is. Az állatorvos felvilágosítást ad a féregtelenítéssel kapcsolatban, az oltásokra pedig minden alkalommal berendeli a kutyát.

Az alább felsorolt betegségek a német juhászkutyára jellemzőek, és minden esetben csak az állatorvos gyógyíthatja meg azokat:

• Szaruhártya-gyulladás: Tünetek: először matt, később zavaros szaruhártya, amely pirosodni kezd, majd sötétbarna pigmentszemcsék lesznek láthatóak. Zseblámpa fénye mellett mindez észrevehető.
• Gyomorcsavarodás: A német juhászkutyának mély a mellkasa, ezért a táplálékkal teli gyomornak nincs nagy mozgástere. A kutya ugrálása, hempergése következtében a gyomor megcsavarodhat, hiszen azt csak a nyelőcső tartja. Tünetek: a gyomor gyorsan felfúvódik, a keringési rendszer összeesik, a betegséget elesettség, hányinger, légzési nehézség kíséri. Ha a gyomor megcsavarodott, a kutya már hányni sem tud, csak az operáció és az azt követő kezelés segíthet.
• Bélbetolódás:: az egyik bélszakasz beletolódhat a másikba, akár egy teleszkóp. Az ok: a bélszakasz bénulása, amely leginkább a 4-10 hónapos kutyákat fenyegeti. Tünetek: puha vagy folyós széklet, melyben vérnyomok is lehetnek, gyakori székelési inger, ezt követően székrekedés, gyors fogyás.
• Krónikus exokrin hasnyálmirigy-elégtelenség: Tünetei: hasmenés, éhség, folyamatos lesoványodás. A széklet habos, csillogó, savanyú szagú, emésztetlen táplálékrészeket tartalmazó. Ha a kutya nagy zsírtartalmú táplálékot evett, a széklet szürke vagy ólomszínű. A rossz emésztés miatt a kutya állandóan éhes, a saját emésztetlen székletét is elfogyasztja.
• Gyulladásos ízületi megbetegedések: (Sok kutyás inkább a betegség latin nevét (arthritis > artritisz) használja a hosszabb magyar megfelelő helyett.) A betegség egyszerre több ízületet is megtámadhat (polyarthritis > sokízületi gyulladás). Tünetek: A kutya nehezen tápászkodik fel, erős fájdalmai vannak, ügetés vagy futás közben fel-felsír, nincs kedve mozogni, az ízületek gyakran megdagadnak, melegebbek a környező testrészeknél. A betegség lázzal is járhat. Az állatorvos az alábbiakat javasolja: a kutyát csak sétáltatni kell, a hideg padlón nem feküdhet. A gyógyulás hosszú ideig tart.
• Artrózis: öröklött, lassú lefolyású betegség, amely bénuláshoz is vezethet. Tünetek: a bemelegítés és a kifáradás egyaránt fáj a kutyának, A feltápászkodó kutya zsibbadtnak látszik, a mozgása pedig visszafogottá válik.
• Csípőízületi diszplázia: Az elnevezés csípőtorzulást jelent. Az ízületi vápa, combfej vagy a combnyak rendellenesen fejlődhet, súlyos esetben az ellaposodott combfej és az ízületi vápa ficamot okoz. Tünetek: a hátsó lábak az enyhe gyengeségétől a lebénulásig terjedhet a betegség. Terhelésre fájdalom jelentkezik, de az nem jelezheti feltétlenül a betegség súlyosságát. Figyelni kell a kiegyensúlyozott táplálékra, a testsúly és a magasság helyes arányára és a leterhelésre.
• Gerincvelőhártya-csontosodás: A gerincvelőt, akár az agyat, három hártya burkolja be. A 7 évesnél idősebb német juhászkutyáknál az egyik hártya elcsontosodhat, és nyomhatja a gerincvelőt. Először kevés, majd egyre több izom sorvad el, mert a nyomás következtében az idegek elsorvadnak. Tünetek: nincs fájdalom, amely jelezné a betegséget. A bénulási folyamat lassú, több éven át tart. Az első jel: az egyik hátsó láb körme karcolja az aszfaltot, majd a kutya imbolyogva, botladozva jár. Az egyre jobban bénuló kutya húzza a hátsó lábát, a karom és a szőr lekopik a mancsról, később pedig a bőr is lehorzsolódik. Fájdalom nélküli, lassú bénulásról van szó, a lábak zsibbadtnak tűnnek. A betegség meggyógyítása ma még nem jár sok sikerrel.

Veszélyes-e a német juhászkutya?

A hozzáértők, és azok is, akik egyáltalán nem értenek a kutyákhoz, igennel válaszolnak, és ebben lehet is valami, mert a kutyák a ragadozók rendjébe és a kutyafélék családjába tartoznak, de figyelembe kell venni, hogy a német juhászkutya az egyik legelterjedtebb fajta a világon, több millió család tart német juhászkutyát, így veszélyes mivolta a többi kutyafajtához képest átlagos.

A baj ott kezdődik, amikor a tenyésztés helyett a nagy mennyiségű szaporítás egyes tenyésztők célja, aminek az oka az eladhatóság. Ez egyes kutyáknál a komoly jellemhibához vezethet, amelyek könnyen veszélyessé válhatnak.

Az, hogy egy kutya veszélyes-e, vagy sem, a kutyatartótól is függ. A szigorú előírásokat betartó tenyésztőtől vásárolt, szeretettel nevelt, egészséges kölyökkutyából ideális barát lesz. (Ahogy az már a bevezetőben is olvasható, a német juhászkutya nagyon intelligens állat, ezért a képességeit ki kell használni: foglalkozni kell vele, tanítani, különben hajlamos lesz arra, hogy önmaga találjon elfoglaltságot magának.)

Sokan már eleve félelemmel néznek a német juhászkutyára, mert vagy a farkashoz való hasonlósága, vagy a róla szóló történetek keltenek félelmet bennük. (Az egészséges farkas egyébként nem támadja meg az embert.

Tacskó

Eredete

 

A tacskó változatainak eredete a régmúlt időkbe nyúlik vissza. Egyiptomban találtak olyan emlékeket, melyeken megtalálható ez a rövid lábú, hosszú hátú kutya. Származása vitatott; egyesek szerint a francia bassetek (szó szerint: alacsony kutya) rokona. Közkedvelt elnevezése a dakszli, amely az eredeti német névből, a dachshundból ered, amely borzkutyát jelent. Ez nem véletlen, hiszen zsákmányát a föld alá is követi. A tacskók remekül ásnak, így szinte lehetetlen kifutóban tartani őket. A tenyésztése során mind könnyedebbé és elegánsabbá vált fajta nagy népszerűségnek örvend. Beceneve: "Tacsi, Dakszli".

Külleme és jelleme

 

 

A tacskó alapvetően vadászkutya, mindamellett nagyon jól alkalmazkodik a városi tartáshoz is. Kotorékeb, ezért aki erdőközelben tartja tacskóját számolnia kell azzal, hogy elszökhet vadászni. A vadászatban az önállóság a legnagyobb erénye, ezért az életben is nagyon önálló és akaratos. Tartása következetességet igényel. Rövid lábai ellenére sportos és mozgékony. Makacs és önfejű természetű.

Marmagassága: 16-26 cm, tömege: 3,6–9 kg.

Három méret és három szőrváltozat elfogadott az FCI-fajta standard alapján. A méretek: standard, törpe, kaninchen. A három méretet a mellbőség alapján különböztetik meg. Szőrváltozatok: rövid szőrű, hosszú szőrű, szálkás szőrű. Az angolszász országokban a fajtastandard csak két méretet ismer el, a standard és a törpe méretet. A szőrváltozatok megegyeznek az FCI-standarddal.

Várható élettartama:14-17 év

Mellkasa domború, hosszú hasa felhúzott. Mancsai szélesek, ívben hajlók, ujjai szorosan záródnak, karmai sötétek. Farka nem túl hosszú, a vége elvékonyodik. Feje megnyúlt, elvékonyodó. Orrtükrének színe a szőrzettől függően barnától feketéig változik. Állkapcsa erős, fogai ollós harapásúak. Szőrzete sima, rövid, testhez simuló

Változatai

Szőrváltozatai szerint

Rövidszőrű tacskó

Az ősi, már a rómaiak korában is ismert borzebek egyenes leszármazottjának kell tekintenünk, bár csak a 18. században nyerte el mai formáját. A tacskók gerincoszlopa sérülékeny, és idős korukban gyakran sérvben szenvednek, ami hátsó végtagbénulást is okozhat. A gyerekek hűséges pajtása, figyelmes jóbarát. A tacskó mérete: 26-37 cm. Tömege: A standard méretűnél: 10 kg-nál kisebb; törpeméretűnek 4 kg-nál kisebb; nyúlvadász (kaninchen) tacskónak 3,5 kg-nál kisebb. A rövid és hosszú szőrű tacskók bundája egyszínű (vörös), kétszínű (fekete vagy barna cser jegyekkel) vagy tiger. Igen értelmes, de rendkívül érzékeny, "sértődős" kutya, a goromba bánásmódot nehezen tűri. Kiválóan alkalmazkodik a városi körülményekhez, és mint rokonszenves kis testű, nyugodt fajtát, városi tartásra különösen ajánlják. Minden fajta tacskó vadászkutya. A rövidszőrű tacskó mindhárom fajtájának a standardja megegyezik egymással csak méretben van eltérés. A standard tacskót súly szerint szelektálják. Jelenleg ez 10 kilóban van maximálva, de folyamatban van a méretbesorolás változtatása. Ugyanúgy mint a törpe és kaninchen tacskónál mellkaskörméretben fogják meghatározni. A törpe tacskó mellkaskörmérete 35 cm-ben, míg a kaninchen tacskónak 30 cm-ben van maximálva.

Szálkás szőrű tacskó

Kialakításában a hosszú szőrű, rövid lábú terrierek és a Dandy Dinmont-terrier vettek részt. Szőrzete durva, aránylag hosszú, fülén rövidebb.A tacskók közül is talán a legkedveltebb változat a szálkásszőrű. A mai napig a legsokoldalúbban hasznosított kotorékebek, ragyogó tulajdonságaik miatt lettek közkedveltek. Vadászatra kiválóan alkalmas. Kevésbé érzékeny, az időjárás viszontagságait is jobban tűri. Elsősorban kotorékkutyának lett kitenyésztve, hogy a föld alatt tartózkodó zsákmányt (róka, borz, üregi nyúl stb..) a vadász elé hajtsa (ugrassza), hogy azokat puskával terítékre lehessen hozni. A szálkásszőrű tacskó sokoldalúságát mutatja, hogy a földalatti munkán kívül kiválóan alkalmas a föld feletti és a vízi munkára is. Föld felett a legfontosabb feladata a vaddisznóhajtásokon a disznók felkutatása és a vadászok elé hajtása. Óriási szerepet kap a vadászok körében azon tulajdonsága miatt, hogy a sebzett vadat a megfelelően bevezetett tacskó biztosan kutatja fel és segít terítékre hozni. Ezenkívül alkalmazható kajtatásra, bokrászásra, nyúlhajtásra is. Bár nem az a kifejezett vízi vadász, de használható lőtt víziszárnyas apportírozására is.

Hosszúszőrű tacskó

Valószínűleg a spániellel való kereszteződésből jött létre. Szőrzete selymes, hosszú, fényes, sima, Színe mint a többi szőrváltozatnál. Mint minden tacskó, kiváló vadászkutya.

Méret szerint

Normál tacskó

A standard méretű tacskó méret meghatározása jelenleg súly alapján történik. Most 10 kg-ban van maximálva. Folyamatban van a standard ezen részének megváltoztatása. A többi fajtához hasonlóan mellkaskörméret szerint lesz meghatározva a méret.

Törpe tacskó

A szuka súlya: 4–5 kg, a kané: 4,5–6 kg A törpe tacskó mérete a mellkaskörméret szerint lett meghatározve, amit a mar legmagasabb pontján áthúzva a mellkas legmélyebb pontján áthúzva a könyök mögött mérik. A törpe méret maximum 35 cm lehet, de a standard 2 cm tűrést engedélyez.

Nyúlász (kaninchen) tacskó

Súlya kb. 4 kg. A nyúlász tacskó mellkaskörmérete 30 cm-ben lett meghatározva 2 cm tűréssel.

A német erdészek és vadőrök tovább csökkentették a törpe tacskó méretét, így alakult ki a nyúlász (német elnevezéssel: kaninchen) tacskó. Nevét onnan kapta, hogy ez a kicsi kutya még az üregi nyulat is képes követni vackába. Kis mérete ellenére igazi vadász, kiváló munkakutya, ugyanakkor divatkutyaként is tartják. Rendkívül kedves, jól alkalmazkodik, ezért lakásban való tartásra kifejezetten ajánlott. Családban igyekszik mindig a középpontban lenni, amit megnyerő jellemével hamar el is ér. Megfelelő mennyiségű mozgással nagyon jól bírja az egész napos várakozást is gazdájára. A három szőrváltozat ugyan úgy megjelenik mint a nagyobb méreteknél.

Csivava

A csivava származása

Ősi kutyafajta. Mexikóból származik. Kevés információnk van történetéről. Néhány forrás azt bizonyítja, hogy az aztékok és toltékok idejében már őrzőkutyaként alkalmazták. A városfalakon ábrázolták Techichit, a csivava ősét, a kis termetű terrierszerű kutyát. Az Amerikai Egyesült Államokba 120 évvel ezelőtt érkeztek meg a bennszülöttek révén. Európába megérkezése után keresztezték papillonnal, a törpespiccel és a tibeti spániellel. Magyarországra 1960 körül érkezett.

Egy másik elmélet szerint valószínűleg a toltékok és az aztékok szent kutyáinak leszármazottai, amelyek egyszerre voltak áldozati állatok és finom ínyencségek. Mások szerint a már a régi egyiptomiak által is ismert törpék a vikingek hajóival kerültek az Újvilágba, de sokkal valószínűbbnek tűnik a portugál tengerészek podengo pequenójával való rokonságuk. Bárhogy legyen is, a parányi kutyákat amerikaiak fedezték fel Mexikóban.

  Hosszúszőrű Csivava

Rövidszőrű Csivava

Tulajdonságai

Nagy felálló füleivel a legapróbb neszt is meghallja, éppen ezért kiváló jelzőkutya. Aki felületesen ismeri és első megérzései alapján ítéli meg ezt a kutyafajtát, azt hiszi, hogy egy törékeny, visszahúzódó, csendes, kis szerény állatka a csivava. A valóságban igen harcias, a méreténél jóval nagyobb állatokat is megtámad. Méretének megfelelően gyors és játékos. (Beceneve: „Csivi”.)

Filmek

• Gazdátlanul Mexikóban (2008)

Chloe, az elkényeztetett, felékszerezett Beverly Hills-i csivava egy mexikói üdülés közben eltéved. Amikor az ölebnek nyoma vész, Papi, a kertész csivavája akcióba lendül, hogy megmentse imádottját.

• Doktor Szöszi (2001)

          (Mellesleg a Kedvencem a Doktor Szöszi!)                                     

Border collie

Külső ismertető

Közepes termetű, intelligens pásztorkutya. Feje elkeskenyedő, szeme sötétbarna, a felemás szemszín csak merlék esetén megengedett. Füle félig lelóg, de megengedett az álló és a lelógó fül is. Szőre hosszú, lábai elején és fején rövid. Farka hosszú, vége kicsit felkunkorodó, a hátra feltett farok nem megengedett. Lábai fehérek, pofáján fehér csík, farka végén fehér folt és mellkasán és hasán is fehér szőrzet van. Lábai párhuzamosak, teste izmos és karcsú, szeme kifejező. Sokféle szín elfogadott, legnépszerűbb a fekete-fehér. Kanok marmagassága 49-53 cm, szukáké kicsit alacsonyabb.

Eredete

Skócia és Anglia határvidékéről származik. Azért tenyésztették, hogy a zord teleken őrizze a nyájat. Ezeknek a kutyáknak az utódait később a lengyel alföldi pásztorkutyával, majd a skót juhászkutyával keresztezték.

Tulajdonságai és igényei

Értelmes, tanulékony fajta, igényli a foglalkozást. Eredetileg pásztorkutyának tenyésztették de mostanában sokan használják sport, kiállítási és hobbi célokra is. Szőre lehet hosszú vagy rövid. Kiállításra a hosszú szőr megengedett. Bundája nem igényel sok foglalkozást, de nem árt hetente egyszer átfésülni. Emberkedvelő, ha időben más háziállatok közé kerül, akkor azokat sem bántja. Domináns lehet, és terelő ösztöne miatt csipkedheti a lábunkat, de gazdájának mindig meg akar felelni, ezért olyan kiváló munkakutya. Hatalmas mozgásigénye miatt nem igazán ajánlott lakásban tartani, de ha mindennap le van mozgatva ott is jól érzi magát.

Agility képességei

Átlagon felüli eszének és mozgékonyságának köszönhetően az agilityben legjobban szereplő kutyafajta.

Érdekesség

2011-ben egy Solya nevű frizbis border collie nyerte meg az első magyar kutya-topmodell versenyt. a gazdája talpán ülve elkapta a frizbit, majd pitizett (bár a verseny kiírásakor "trükkökről", mint követelményről szó sem volt).

Buldog

Története

A buldog ősét a középkori Angliában, vélhetően a 16. és 17. század fordulóján tenyésztették ki masztiff és alaunt fajtájú kutyákból. Mészárosok használták a bikák terelésére és őrzésére, valamint az ekkor még általánosan alkalmazott bikaheccek (bull baiting) során. A 19. századra eredeti szerepében már nem volt rá szükség, ezért háziasítani kellett a fajtát. Ennek érdekében a mopsszal keresztezték; így alakult ki a mai békés, nyugodt természetű angol buldog. Az első fajtaklub 1875-ben jött létre Londonban, ebből alakult meg 1895-ben a British Bulldog Club.^[1]

Testfelépítése

A buldog széles, erős, zömök felépítésű kutyafajta. Lábai meglehetősen rövidek. Mellkasa tágas, gömbölyded és igen mély, mélyen belóg a mellső lábak közé. A has felhúzott. Az alacsonyan tűzött farok a tövénél vaskos, majd hirtelen elhegyesedik. Oldalra áll, természetesen rövid. Az egyenes mellső lábak egymástól távol állnak, és valamivel rövidebbek a hátsóknál. A hátsó mancsok tömöttek és kör alakúak, a mellső mancsok pedig kerekek. A vaskos, mély és erős nyak az átlagosnál rövidebb. Masszív, négyszögletes koponyája igen nagy. A pofa lekerekített, és oldalt a szemen is túlnyúlik. A magas arcorri rész rövid és felfelé forduló. Az orr szinte pontosan a szemek közé esik, az orrlyukak nagyon tágak. A széles felső ajkak rálógnak az alsó állkapocsra, elöl viszont szépen rásimulnak, így a fogak nem láthatók. A vékony, kicsi rózsa fülek magasan tűzöttek és egymástól távol állók. A szemek egészen lent ülnek, kerekek és mérsékelten nagyok.

Jelleme

A buldog jó természetű, nagyon kiegyensúlyozott és szelíd kutya. Vidám és barátságos, spontán és lelkes viselkedésű, de a lakásban nyugodt, érzékenyen reagál környezetében uralkodó hangulatra. Értelmes fajta, amely átgondolja a dolgokat, ám ettől még igen engedelmes. A buldog kimondottan gyengéd, szeret a család közelében lenni. A más kutyákkal és háziállatokkal váló együttélés problémamentes, bár ritkán előfordul kisebb verekedés. Igen toleráns, jól fejlett humorérzéke van. Nem könnyű kihozni a sodrából. Általában mindenkivel összebarátkozik, bár előfordulnak óvatosabb egyedek is.

Méretei

• Marmagasság: 31–36 cm
• Testtömeg: kanok 25 kg, szukák 23 kg
• Várható élettartam: 7-9 év

Golden retriever

Az arany retriever (golden retriever) egy kutyafajta. Kedves, élénk természete, remek idegrendszere miatt a nem ölebre vágyó városlakók egyik

ideális barátja.

Kialakulása

Származási helye: Nagy-Britannia.

Kialakulása Lord Tweedmouth ^[1] nevéhez fűződik. Többféle elmélet is létezik kialakulására:

• Sárga retrievert kereszteztek egy májszínű Tweed Water Spániellel.
• Sárga labrador retrieverből, Ír szetterből és Tweed spánielből alakult ki.
• Tweed spánielből és könnyebb felépítésű Újfoundlandiból alakult ki.
• Orosz cirkuszi kutya.

Előnyei

• Játékos
• Kiváló vadászkutya
• Szelíd pajtása a gyerekeknek
• Hibátlan temperamentumú
• Intelligens
• Könnyen képezhető
• Elsőrangú kiállítási eb
• Jó családi kedvenc
• Elegáns, mindenkivel barátságos
• Energikus
• Gyors, jó a szaglása

Típusai

• Munkatípus: könnyedebb felépítésű. Vékonyabb , hosszabb fej, sötétebb szőrszín, élénk temperamentum, karcsúbb, ruganyosabb, gyorsabb.
• Kiállítási típus: dúsabb, hosszabb szőrzet, robusztusabb felépítés, világosabb szőrszín, határozottabb.
• Európai típus: Szőrszíne az arany világosabb árnyalata. Rövidebb szőrű, mint az amerikai. Lába rövidebb az amerikainál, így megjelenése zömökebb. Jól pigmentált. Jó szögellésű elöl, hátul.
• Amerikai típus: orr és fej része finomabb. Színe középarany, rézvörös, de sosem krém. Mellső szögellései szerényebbek, hátul olykor túlszögelt.

Beagle

Története és használata

A beagle fajtát évszázadok óta tenyésztik Angliában. A beagle a kopók egyik legősibb fajtája, melynek jelenlegi megjelenését Angliában alakították ki. Elnevezése valószínűleg méretéből adódik, a kelta, óangol beag, beagle szóból ered, melyre a legkisebb kopófajtaként rá is szolgál. Már a 3. századi krónikák is említenek olyan kutyát, melyet apróvadas vadászatra használtak. A fajta neve a 15. században bukkan fel először írott szövegben, később többek között Thomas Bewick ír 1790-ben a legkisebb kopóról, mely fáradhatatlan a vadászatban és ugatása lágy, dallamos. Közvetlen őse nagy valószínűséggel a 17. században kitenyésztett harrier /nyulászó/ kopók között keresendő. Ezen kopók számtalan különböző fajtájának összeolvadásából létrejött néhány fajta egyike lehetett a beagle közvetlen őse. Hazájában jellemzően nyúlvadászatra használták, párban vagy kisebb falkában. Az idők folyamán azonban fokozatosan megváltozott a vadászat célja, átalakult a beagle falkás vadászat, a beagling. Míg korábban az élelemszerzés, napjainkra az elsődleges cél a sport lett, a zsákmány elejtése helyett a mozgás öröme. A fajta egységes tenyésztésének kezdete 1890-re, az Angol Beagle Club megalakulására datálható. A beagling Anglián kívül az Egyesült Államokban is igen elterjedt, ahol a kedvező körülmények miatt /hatalmas, szabad területek/ a mai napig sokan űzik. A vadászat eredeti céljának megváltozásával átalakult maga a beagling is. Ott ahol lehetőség van e neves sport űzésére /Magyarországon tilos a kopózás minden formája/, ott a beagle tulajdonosok egyesületbe tömörülve területet bérelnek, ahol nyulakat tenyésztenek. A versenyeken a beagleket párokba sorsolják, és úgy engedik a nyúl nyomába, viszont nem cél, hogy a nyulat el is kapják. A bírók a kutyák munkájának pontosságát, stílusát értékelik, figyelembe véve, hogy a nyomról bármikor visszahívhatónak kell lenniük, és a kettő közül a jobb jut tovább. Nagy tömegbe együtt tartva sem marakszik a falkatársaival, s ezért kísérleti állatként az orvostudomány is szívesen használja.

megjelenése

A beagle népszerűségét részben sokszínűségének köszönheti, hiszen nincs két, akár csak látszólag is, egyforma belőle. Változatosságának forrása a fehér szín egyedenkénti igen eltérő aránya. A színskála egyik végén a szinte teljesen fehér, egy-két halvány cserszínű folttal ékesített példányok, a másik végén pedig azon egyedek találhatók, melyeknek csak a farkuk vége és mancsuk fehér. A beagle standardja csak a farokvég kötelező fehérségét írja elő, melynek oka, hogy éneklő ugatásán kívül csak az izgatottan remegő farokvég árulja el a nyomon lévő beagle helyét a magas fűben, aljnövényzetben.

Alapvetően bicolor és tricolor beaglet különböztetünk meg. A tricolor vagy háromszínű beaglet, fekete háttakaró, cserszínű fej és végtagok jellemzik, fehér foltokkal a fejen, a hastájon és a farokvégen. Fontos megjegyezni, hogy nincs semmiféle előírás a három szín elkülönülésére, arányára vagy árnyalatára. Ez nem véletlen, ugyanis a színek aránya életük során folyamatosan változik, a fekete-fehéren született kölykön csak később alakulnak ki a világosabb foltok. A fekete és fehér szín mellett megjelenő harmadik szín a világossárgától a cserszínig, a téglavörösig bármilyen árnyalatot felvehet. Érdekes ugyanakkor, hogy azokat a beagleket is tricolornak nevezzük, melyeken csak egész minimális, épp csak egy foltnyi, fekete szín található.

A bicolor vagy kétszínű beagleken a fehér mellett csak a cserszín van jelen. Sokan nevezik fehér-aranynak is e színtípust, hiszen a cser-, sárgaszín árnyalata emlékeztet a golden retriever színére. A bicolor egyedeknél is igaz, hogy a sárga szín árnyalatára, élénkségére és elhelyezkedésére semmilyen előírás sincs, kivétel, hogy a farokvégnek mindenképpen fehérnek kell lennie. Születésükkor a bicolor beaglek teljesen fehérek, a sárgásbarna foltok csak később alakulnak ki.

A beagle standard szerinti megengedett magassága 33 cm (13 inch) és 41 cm (16 inch) között van. Jellemző súlya, mely erősen függ a magasságától és a nemétől is 10-18kg között van. Várható élettartam: 12-15 év, de ismernek 18 éves beagle matuzsálemet is.

tartása

A beagle intelligens, jó idegzetű eb, melyet végtelen türelem és a gyerekek rigolyái iránti megértés jellemez. Legendásan szelíd fajta. Kiváló tulajdonságai az évszázados tudatos tenyésztő munka eredménye. Korábban a kennelekben nagyszámú kutya élt együtt, így kiemelt szempont volt az agresszivitástól teljesen mentes és a falkarangsor iránt érzéketlen egyedek tovább tenyésztése. Sokoldalú jó tulajdonságainak hála (jó orrú, kiváló tájékozódó képességű, nyugodt, kiegyensúlyozott és kitartó), a legkülönbözőbb tartási igényeket is kielégítheti. Fontos azonban megjegyezni, hogy későn érő fajta, ezért ne bánjunk vele soha igazságtalanul, ne bántsuk fölöslegesen.

Gyorsan és könnyen tanul, feltéve, hogy pozitív megerősítést kap. Ez alatt azt kell érteni, hogy a túlzott fegyelmezés, a következetlenség a beagle-ből konokságot, makacsságot vált ki. Sok gazda, pláne az „újkutyás” gazdák panaszkodnak arra, hogy kutyájuk nevelhetetlen, a fejükre nőtt. A probléma minden esetben a gazdában, illetve környezetében keresendő. A következetlenség (a gazda leszidja, a gyerekei megszeretgetik), a kutya folyamatos büntetése (a legkisebb „vétségért” is verést kap) felébreszti a beagle konok énjét, melynek nagy hasznát veszi a vad követésénél, de kellemetlen lehet családi környezetben. Bár ezt a gazdák nem szívesen látják be, de ilyenkor nem a kutya a hibás. A nevelése során viszont a pozitív megerősítések segítségével szinte bármire megtanítható, egy dolgot kivéve: a beagle soha nem lesz házőrző. Jelzi az idegent, majd alaptermészetéből fakadó kedvességétől hajtva farkcsóválva szaglássza és ugrálja körbe.

Méretének, jellemének, illetve a betegségekkel szembeni nagyfokú ellenálló képességének köszönhetően akár lakótelepi lakásban is könnyen tartható. Rövid, erős szőre könnyen tisztán tartható, fejének bájos külsőt kölcsönző füle pont akkora, hogy még ne húzza a földön, és ne lógjon bele az ételébe. Termetének köszönhetően akár a gyerekek is sétáltathatják és élelmezése is megoldható anélkül, hogy a családi költségvetés belerokkanna. Egy dolgot azonban tudomásul kell venni: a beagle nem öleb, hanem igazi sportkutya, igazi kopó. Nem kell félteni, hogy a gyerekek túlzott szeretetükben agyon nyomják, ugyanakkor igényli a mozgást a „vadászatot”. Nagyon sok gazda elköveti azt a hibát, hogy engedve könyörgő tekintetének és feneketlen bendőjének, megeteti, ahányszor csak „hozza a tányérját”, miközben a megfelelő mozgásról már nem tud gondoskodni. Ezek az egyébként igen elegáns kutyák az évek során fokozatosan elhíznak és sétáltatásukkor igen lehangoló látvány nyújtanak.

_________________________________________________________________________________________________________________

Ha szereted a kutyákat és tennél érdekébe hogy ne használják őket fel rossz dolgokra, szavazz melyik kutya fajta lenne szerinted az, akiért az évben tehetünk valamit. (2017)